15 éve a szakmában dolgozó pedagógusként az ember nem mindig szívesen hallja a továbbképzés szót. Eszébe jut neki, hogy meglegyen a 120 pont, lehetőleg ingyenes legyen, illetve beleilljen az intézménye jövőbeli profiljába. Ha az ember elmegy képzésre legtöbbször PPT-k, sablon felépítés, pogácsa és kávé várja… Az elmúlt 2 napban azonban egy kicsit visszajött a hitem. Engem nem a sok jó és felhasználható játék, és nem is az élménypedagógia szakmai része érintett meg igazán, hanem a két professzionális mentor, vezető, facilitátor:) stb. felkészültsége, mentalitása. Úgy gondolom, hogy a magyar oktatás fejlesztésében az egyik legfontosabb feladat, hogy a gépezetben dolgozók találkozzanak minőséggel is, és ezáltal lássák, hogy a megszokott, hagyományos dolgok mellett a saját személyiségünk fejlődése is elengedhetetlen.

Szabolcs, Gábor, remélem minél több iskolába el tudtok jutni a következő években!

Üdv: Horgos Vilmos