“Besnyi Szabolcs és Tojzán Ákos egy csodálatos intenzív képzést tartott tanintézményünk 51 pedagógusának. Az élménypedagógia módszerei  mellett, felfedeztették velünk közösségi hatékonyságunk és együttműködési képességeink bennünk rejlő kincseit, eszünkbe juttatták az oktató  játék és a névelő játszás rendkívüli fontosságát. Szabolcs előadása és előadásmódja  megmutatta, hogy bármely összetételű és létszámú közönséggel lehet játszani s ezáltal felejthetetlen élményeket adni egymásnak. Köszönjük nektek! A csíkszeredai József Attila Ált. Isk. csapata”
Ferencz Salamon Alpár (Tanár, tanintézményvezető, Csíkszereda)

Utánozhatatlan és megunhatatlan. Akár ugyanaz a forgatókönyv is mindig új helyzeteket teremt. Gyerekek s felnőttek egyaránt élvezik, akár “vezetők”, akár “résztvevők”. Játszva tanulsz, tanulsz játszani és tanulva játszol, miközben észre sem veszed, megismersz, megismernek és közösséggé szerveződsz.

Magyar Aletta – Kishegyes (Szerbia) Matek tanárnő  Ady Endre Ált. iskola

“Egy élmény volt a szegedi élménypedagógiai hétvége. Közel 40 játékot tanultunk és játszottunk. Hosszú és fárasztó is lehetett volna, de inkább energetizáló volt, feltöltött. Ötletekkel tele jöttem el, és már másnap el is kezdtünk játszani a diákjaimmal. Minden órán azt kérdik, mikor játszunk még. Köszönöm!”

Szabó Emőke – tanár (Románia, Érmihályfalva)

Az élménypedagógia módszere számomra nem volt új keletű a képzés előtt sem. Mégis, mi a különbség képzés-képzés között? Mi az, ami magával ragadja és motiválja a gyerekeket és felnőtteket egyaránt?
Örömmel tölt el, hogy a Szombathelyi Élménypedagógiai képzés alkalmával erre a kérdésre azonnal tudtam válaszolni. Ez pedig nem más, mint a lelkesedés, és az elkötelezettség. Nyilván való, hogy a módszernek is köszönhető, hogy nem egy unalmas foglalkozásról kell itt beszéljünk, de maga a tartalmi anyagot a trénerek személyisége teszi élvezhetővé, ők azok akik özönvízszerű élmény áradatban fürdetnek bennünket, résztvevőket minden pillanatban. De nem állnak meg az itt- és mostban. Beindítanak. Feltuningolnak. Feltöltenek. Olyan folyamatot indítottak el bennem, ami természetesen nem állhat meg a képzés befejezésével. Késztetést érzek cselekedni. Ezt az érzést úgy gondolom, minden – emberekkel foglalkozó – szakembernek át kell élnie!

Bács Ferenc, Magyarország

“Ha valaki olyan képzésre vágyik, ahol felkészült, nagy tapasztalattal és problémamegoldó szemlélettel rendelkező trénerek segítségével jó hangulatú légkörben azonnal használható, gyakorlatias tudást szerezhet, és mellékhatásként nem fél egy kis plusz önismerettől, annak nyugodt szívvel, bátran merem Szabolcsék élménypedagógiai képzését ajánlani. Nagyon jól éreztem magam, sokat tanultam, és nem csak a játékról. Tanárként már másnap elkezdtem használni. Működik! 🙂 Köszönöm.”

Nagy Ferencné – Magyarország, Fehérvárcsurgó

15 éve a szakmában dolgozó pedagógusként az ember nem mindig szívesen hallja a továbbképzés szót. Eszébe jut neki, hogy meglegyen a 120 pont, lehetőleg ingyenes legyen, illetve beleilljen az intézménye jövőbeli profiljába. Ha az ember elmegy képzésre legtöbbször PPT-k, sablon felépítés, pogácsa és kávé várja… Az elmúlt 2 napban azonban egy kicsit visszajött a hitem. Engem nem a sok jó és felhasználható játék, és nem is az élménypedagógia szakmai része érintett meg igazán, hanem a két professzionális mentor, vezető, facilitátor:) stb. felkészültsége, mentalitása. Úgy gondolom, hogy a magyar oktatás fejlesztésében az egyik legfontosabb feladat, hogy a gépezetben dolgozók találkozzanak minőséggel is, és ezáltal lássák, hogy a megszokott, hagyományos dolgok mellett a saját személyiségünk fejlődése is elengedhetetlen.
Szabolcs, Gábor, remélem minél több iskolába el tudtok jutni a következő években!
Üdv: Horgos Vilmos